Prkos (Škabrnja)
| Prkos | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Škabrnja |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23223 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 341 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 98 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 05′ 01″, k. h. 15° 25′ 23″44.083514°N 15.423181°EKoordináták: é. sz. 44° 05′ 01″, k. h. 15° 25′ 23″44.083514°N 15.423181°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Prkos falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Škabrnjához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 16 km-re, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén fekszik.
Története
[szerkesztés]Neve a hagyomány szerint a horvát „pri kosini” (lejtő előtt) kifejezésből származik, mivel a Ravni kotar síkságának közepén fekvő kis magaslat előtt fekszik. A másik, kevéssé valószínű magyarázat szerint a török hódítás idején lakói dacoltak („prkositi” = dacolni) a hódítókkal, akik így nevezték el a települést.[2] Területe a középkorban a horvát Gusić család, majd a biogradi Szent János kolostor birtoka volt. A 12. századtól a zárai Szent Krševan bencés kolostorhoz tartozott.[3] A 13. és 14. században a Subićok voltak az urai. 1573-tól a 17. század közepéig török uralom alatt állt. A régi időkben Prkos volt a mai község legjelentősebb települése és emiatt az írásos dokumentumok (beleértve az egyházlátogatásokat is) nem Škabrnját, hanem Prkost említik. Itt volt plébános 1646-ban a török elleni harcok egyik vezetője Stipan Sorić atya. A török uralom idején Prkos lakói jórészt Škabrnjára települtek át, mely ezáltal átvette az elsőséget és 1686-ban plébánia központjává vált.[3] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 120, 1910-ben 122 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 363 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, de sokan dolgoztak a közeli Zárában is.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 120 | 0 | 87 | 109 | 190 | 122 | 240 | 224 | 240 | 310 | 367 | 375 | 379 | 397 | 348 | 363 |
További információk
[szerkesztés]- Škabrnja község hivatalos oldala (horvátul)
- Škabrnja község információs oldala (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Skabrnja.com:Povijesni pregled (horvátul)
- ↑ a b Opcina-skrabnja.hr:Povijest Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
